Az eddigi leghosszabb, közel 100 km-es utunkon vagyunk most túl. Az időjárás a tegnapinál sokkal kedvezőbb volt, de az első harmincat köves, salakos úton tettük meg, ami sokaknak nehéz terep volt. Végül ismét kétfelé osztódva (földút és aszfaltút) tekertünk tovább, majd öt óra körül érkeztünk a cimben emlitett kis településre. Itt egy apácák által üzemeltetett zarándokszálláson kaptunk helyet, már túl vagyunk a "beköltözésen". Rövid pihenő és az ebéd-vacsora kombó elfogyasztása után városnéző sétára indulunk. Holnap ha minden igaz, könnyű napunk lesz, sik és lejtős tereppel. Ha van rá mód, este fotókkal jelentkezünk.
Végül egy kis érdekesség:
A mai napon megtanultuk, hogy errefelé sajátosan értelmezik az 'egyenes' fogalmat, ugyanis az erősen dombos, néhol keréktörő emelkedőkkel teli terepre is ezt használják. Az ilyen utakon egyébként minden egyes emelkedőt 'utolsó emelkedő'-nek hivnak, akkor is, ha utána még jön vagy tiz... :-)
Carrion de los Condes
2008. augusztus 13., szerda | dátum: 18:01
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Kedves Zarándokok! (Queridos Peregrinos! - Jó ez így?)
Hát nagyon szép Tőletek, hogy még blogírással is tudtok foglalkozni! De: Magyar Gergő (4)Győrújbarátról szomorúan tapasztalta, hogy Apukáját (!) egyetlen egy fényképen sem vélte felfedezni! Igazából Laci Király veletek bringázik? Ha igen, akkor Jordi Testvér lencsevégre kaphatná Gergőcinek! Köszi! További szép napokat! Buen viaje!
Laci királyról csak Gergőci kedvéért keresünk egy szuper képet. :-)
Megjegyzés küldése